A Tihanyi-félsziget természeti kincsei

A Tihanyi-félsziget számos vonatkozásban egyedülálló nemcsak hazánkban, de Európában is. Különleges földrajzi helyzete, kialakulásának sajátosságai, mai tájképi megjelenése, földtani és történeti emlékei, ritka növény- és állatfajai mind-mind a legszebb és legféltettebb kincseink közé emelik.
A természetet kutató és védő szakemberek számára a Tihanyi-félsziget értékei régóta ismertek. Itt alakult hazánk első tájvédelmi körzete 1952-ben. A Tihanyi Tájvédelmi Körzet később észak felé bővült, majd 1997-ben része lett az akkor megalakuló Balaton-felvidéki Nemzeti Parknak. A természeti értékek európai szintű elismerésére 2003-ban került sor: az Európa Tanács a védett természeti területek Európa Diplomáját adományozta a félszigetnek. Az ötévente felülbírálásra kerülő elismerést hazánkban harmadikként vehettük át, a Szénás-hegyek Fokozottan Védett Terület és az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület után, s Európában is ugyancsak rangos a diplomás területek listája. A félsziget természetvédelmi kezelője a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság.

A félsziget kialakulása, éghajlata

A félsziget alapját a Pannon-tengerből származó üledékek, homok és agyagrétegek alkotják. E fosszíliákban gazdag kőzetből mosta ki egykor a Balaton a Congeria-kagylók héjának maradványát, mely aztán  „kecskeköröm” néven vált híressé. A pannon üledékek fölött különböző vastagságú vulkanikus rétegek fekszenek, ezek teszik ki a félsziget fő tömegét. A mintegy hét millió évvel ezelőtt működő tihanyi tűzhányóból azonban nem történhetett lávaömlés, mivel a kőzetolvadék még a felszínre érése előtt vízzel átitatott üledékkel találkozott. A keletkező gőz hatalmas robbanásokat okozott, kisebb-nagyobb kőzetdarabokat, port és hamut repítve a levegőbe (un. Surtsey-típusú vulkanizmus). Az első kitörési fázisban a robbanások nagy mélységben zajlottak, így a bazaltdarabkák mellett szilur fillit és permi vörös homokkő szemcsék is kilökődtek, s a félszigetre jellemző szürkésbarna bazalttufa a leülepedő kőzetszemcsékből állt össze.

A kirepülő nagyobb darabok, „bombák”, a még puha üledékbe csapódva apró krátereket képeztek. A későbbiekben további két fajta vulkáni működésre – Stromboli és Hawaii típusúra -  is sor került, így aztán a tűzhányók jelentős mértékben hozzájárultak a terület változatosságához. A félsziget peremén végigfutó magaslatok tulajdonképpen az egykori kalderaperemek maradványai, s a kitörési centrumok, a kráterek helyén kialakult lefolyástalan medencékben beltavak víztükre csillog. A változatos összetételű és szemcseméretű bazalttufa-rétegek a későbbi kéregmozgások miatt összetöredeztek, elmozdultak, kibillentek eredeti helyzetükből, s formagazdagságukat tovább növelte az erózió, különösen a szél pusztító munkája. A festői szépségű alakzatok a félsziget számos helyén geológiai feltárásként bukkannak elénk, s nem csak a földtan szakértőit kápráztatják el.

A tűzhányók tevékenységét a későbbiekben hévforrásos utóvulkáni működés követte. A tektonikus repedések mentén a mélybe szivárgó vizek a lassan kihűlő magma hőjének hatására felmelegedtek, s vulkáni gázokkal, főként szén-dioxiddal és kén-hidrogénnel keveredtek. A felfelé áramló agresszív gőzök az idősebb kőzetekből (mészkőből és homokkőből) karbonátot, kovát oldottak ki, melyet aztán a felszínen, a hirtelen nyomás- és hőmérséklet-csökkenés következtében leraktak. Az így kialakuló, igen változatos szerkezetű és összetételű mészkövet gejziritnek nevezik, s ebből a kőzetből épülnek fel a Tihanyi-félsziget híres forráskúpjai. Többnyire csoportosan helyezkednek el, vagy egy-egy geológiai törésvonal mentén alkotnak hullámos gerinceket. A gejzirit ellenállóbb a bazalttufánál, így a félsziget legmagasabb részei azok maradtak, melyeket sapkaként borít a forrásmészkő: a Csúcs-hegy, a Nyereg-hegy, de – nyilván nem véletlenül – egy gejzirit-tömbre épült a Tihanyi Bencés Apátság épülete is. A bányászat vagy az erózió miatt néhol feltárultak a belső, nagyobb üregek, ilyen a Csúcs-hegy barlangja, vagy az apátság melletti Forrás-barlang.

A félsziget éghajlatában jelentős szerephez jutnak a dél-európai, szakszóval szubmediterrán vonások, melyeket kiegészít a Balaton víztömegének szélsőségeket csökkentő, kiegyenlítő hatása. A tavasz lassan melegedő, emiatt a késői fagyok hatása kisebb, aztán a nyár forró és száraz, a sötét színű sziklák és talajok miatt helynként nehezen elviselhető a hőség. Az ősz többnyire csapadékkal köszönt be (ez is a szubmediterrán éghajlat hatása), és csak lassan, késve távozik. Az igazán hideg és havas tél csak a balatoni jégtakaró kialakulása után köszönt be.


Séta a félszigeten

A Balaton-part és a Bozsai-öböl

A félsziget partvonalából a természeteshez leginkább hasonló állapotban a délnyugati oldal, különösen a Gurbicza alatti résztől a révig terjedő szakasz maradt meg. Sajkodnál és a Bozsai-öbölben a part ma is természetes állapotát őrzi.
A Bozsai-öböl a Balaton egyik utolsó, csaknem háborítatlan nádas öblözete. A nádas belső szegleteiben fehér tavirózsa (Nymphaea alba) díszlik. Az öblöt a part felől kaszálók, rétek, láprétmaradványok kísérik, rajtuk mocsári kosbor (Orchis laxiflora), keskenylevelű gyapjúsás (Eriophorum angustifolium) és szibériai nőszirom (Iris sibirica) virít, sok más növényritkaság társaságában.
A nádas ritka madárfajok egész sorának nyújt költési lehetőséget, így a nádas kora tavaszi első énekesének, a sitkének, majd a nyári lúdnak (Anser anser) és a barna rétihéjának (Circus aeruginosus) is. A háborítatlan part jégmadaraknak (Alcedo atthis) és vidracsaládoknak (Lutra lutra) ad otthont, telente padig gyakran feltűnik egy-egy réti sas (Haliaetus albicilla) is. Képek

Az Apáti-hegy

Ez a kalderaperemnek a Külső-tóhoz legközelebb eső egysége, keleti oldalán meredeken, bazalttufa sziklákon keresztül esik a térszín a tóig. A sziklaalakzatok a szél pusztító munkájának nyomát viselik.A félsziget belseje , a Külső-tó, a Belső-tó és az ősközség, a háttérben pedig Balatonfüred látványa nyújt maradandó élményt. Északi oldalán látható a helyreállított Apáti-templomrom, jelezve az egykori Apáti település helyét.
Az Apáti-hegy a félsziget egyik legértékesebb élőhelye. A hegytetőn a részben másodlagos gyepekben egész sor mediterrán-szubmediterrán növény él, köztük a vetővirág (Sternbergia colchiciflora), az őszi csillagvirág (Scilla autumnalis), a borzas szulák (Convolvulus cantabricus), a hártyás galambbegy (Valerianella pumila).Több árvalányhaj-faj (Stipa sp.) „tollai” lebegnek a szélben, tövükben töviskés lucerna (Medicago rigidula) és  törpe nőszirom (Iris pumila) bújik meg. A keleti oldal szikláin virít a cseh-tyúktaréj (Gagea bohemica), a pannon madárbirs (Cotoneaster matrensis) és a bokros koronafürt (Coronilla emerus). A délszaki klíma a rovaroknak is kedvező, a hazánkban ritka nagytermetű mediterrán kabócafajok cirpelésétől hangosak a nyári délutánok: az óriás énekes kabóca (Tibicina haematodes) és a mannakabóca (Cicada orni) is szép számban él itt. Képek

Az öreg levendulás

Ezzel azonban még nincs vége az Apáti-hegy nevezetességeinek. Déli oldalán található ugyanis a félsziget egykori híres levendulásainak maradványa. A levendulatövek telepítését 1924-ben kezdték, s a negyvenes évekre közel száz hektáros ültetvény alakult ki. Az itt termett levendula olaja Európa-szerte híres volt, minősége túlszárnyalta a francia ültetvényekét. A későbbiekben mandulafákat is ültettek, a terület kettős hasznosításúvá vált. Sajnos a hatvanas években felhagytak a műveléssel, s a levendulás java részét szőlővel telepítették be. A maradék mintegy húsz hektáron pedig megindult a természetes szukcesszió, a beerdősödés folyamata. A kilencvenes évek közepétől aztán a még „menthető” részeken, ahol levendulatövek még nagy számban éltek, a Nemzeti Park megkezdte a cserjék visszaszorítását.

A fásszárúak rendszeres irtásával, legeltetéssel tartják fenn a régi levendulást, s ma tíz hektárnyi hullámzó lila tengerben gyönyörködhet a látogató június-július fordulóján. A művelés felhagyása óta az eredeti növényzet részben visszatért. A levendulatövek között lejtősztyepp jellegű növényzet él, s együttesen egyedi, máshol nem látható élőhelyet alkotnak, számos értékes növény és állatfajjal. Ezen a területen virít a valószínűleg szintén egykori termesztésből kivadult gyapjas gyűszűvirág (Digitalis lanata), fokozottan védett növényfajunk. Képek

 

A Nyereg-hegy

A Nyereg-hegy a Csúcs-hegyet az Apáti-heggyel összekötő keskeny, sziklás gerinc, melyről csodálatos panoráma nyílik a Balaton-felvidék, a Balaton déli medencéje és a Bozsai-öböl felé, ellenkező irányban pedig a félsziget belsejére.
A félsziget egyik legértékesebb földtani képződménye ez az ék alakú hegygerinc.A bazaltvulkánosság utóműködésének hatására forró víz áramlott az egykori felszínre. A kisebb-nagyobb melegvízű tavakban növénymaradványokat őrző tavi hidrokvarcit és vékony lemezes, kovás mészkő képződött. A mészkő lemezek szeszélyesen gyűrt formája az egykori víz- és kéregmozgások eredménye. Képek

A Csúcs-hegy

A heves utóvulkáni tevékenység hatására egész sor gejzírkúp alakult ki a félszigeten, ezek egyike látható a Csúcs-hegyen. A forráskúp és a feltörő forró víz vájta kürtő ma is szépen látható a félsziget legmagasabb pontján (235 m). A bazalttufára települt gejzírit "sapka" ellenállt a hegyet lepusztító erőknek, így alakult ki a jelenlegi érdekes forma. A kúpszerűen kiemelkedő sziklák lemezes hidrokvarcitból, kovás mészkőből és tömeges gejziritből állnak. A nyugati oldalon található forrásbarlangot a szájhagyomány Sobri Jóska, a híres bakonyi betyár barlangjának nevezi. Képek
 

A Szarkádi-erdő

A félsziget peremének hegyei nagyrészt erdővel borítottak, ezek legszebbje a délnyugati oldalon fekvő Szarkádi-erdő. Jellemző faállománya a cseres - kocsánytalan tölgyes, melybe molyhos tölgy (Quercus pubescens), virágos kőris (Fraxinus ornus), mezei juhar (Acer campestre) és mezei szil (Ulmus minor) elegyedik. Néhány különleges tölgy is él itt, így olasz tölgy (Quercus virgiliana), ennek a molyhos tölggyel alkotott természetes hibridjei (Quercus virgiliana x pubescens), valamint a kocsánytalan tölgy egyik szárazságtűrő változata, a sokmagvú tölgy (Quercus polycarpa). A gazdag cserjeszint alatt sok értékes lágyszárú növény él, köztük a védett bíboros kosbor (Orchis purpurea) és a nagyezerjófű (Dictamnus albus).
A Szarkádi-erdő állatvilágának jellegzetes tagja a védett nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), a szarvasbogár (Lucanus cervus), az éjszakai lepkék közül pedig a tölgyfa-szender (Marumba quercus). A mohos fatörzsek tövében rábukkanhatunk az apró termetű pettyes gőtére (Triturus vulgaris), a barna ásóbékákat (Pelobates fuscus) azonban csak éjszaka fedezhetjük fel, a nappalt a föld alatt töltik. A Szarkádi-erdő jellemző hüllőfaja az erdei sikló (Elaphe longissima), termetesebb példányai a két méteres hosszúságot is elérhetik. A sokféle fafajból álló, vegyes korú erdő változatos élőhelyet kínál az énekesmadaraknak, nagy testű harkályfajok – fekete harkály (Dryrocopos martius), szürke és zöld küllő (Picus viridis, P.canis) -  készítenek odúkat a búbosbankák (Upupa epops) és seregélyek (Sturnus vulgar) nagy örömére. A sűrűben karvalyok (Accipiter nisus) vadásznak villámgyorsan és vakmerően, éjszakánként pedig erdei fülesbaglyok suhannak nesztelenül. Napnyugta után mogyorós pelék (Muscardinus avellanarius) szaladgálnak diót keresve, a lombok között pedig apró durvavitorlájú denevérek (Pipistrellus nathusii) csaponganak, kihasználva a gazdag rovarvilág nyújtotta táplálékot.
A Szarkádi-erdő déli részén, a mai rév fölött található az egykori Újlak település templomának romja. Képek

A Gejzírmező és az Aranyház

A Szarkádi-erdő és a Belső-tó között elterülő Gejzírmező sziklaképződményei mintegy három millió évvel ezelőtt, a földtörténeti negyedidőszakban keletkeztek. A bazaltvulkánosságot követő vulkáni utóműködés során e területen működött a legtöbb hévforrás. Az itt kialakult forráskúpok közül a legnagyobb az Aranyház-gejzírkúp, mely nevét a tömegesen rátelepedett sárga színű zuzmóról kapta. A kijelölt ösvény számos, a bemutatás céljára a cserjéktől megtisztított sziklaalakzathoz vezet el, találunk közöttük gomba alakút, egy másik alatt kis barlang-átjáró vezet át. Az utóvulkáni képződmények európai mércével mérve is kimagasló száma és különleges megjelenési formája volt az egyik döntő érv amellett, hogy a félsziget elnyerje az Európa Diplomát. A Hármashegyi-kúp tetejéről csodálatos kilátás nyílik a Belső-tóra és az ősközségre, az Aranyház tövében pedig, egy régi pincében, kőzetbemutató látható. Képek

 

 A Belső-tó

A Belső-tó közvetlenül a falu közelében található, csaknem kerek, víztükre nyílt. A Balaton szintjénél 26 m-el magasabban helyezkedik el, a vulkáni erupció lesüllyedt kalderájában. Egykor gazdag növény- és állatvilágáról volt híres. Az elmúlt évtizedekben ázsiai növényevő halfajok betelepítésével az eredeti növényzetet teljes egészében kipusztították, s az ott fészkelő madarak a Külső-tóra telepedtek át. A táplálékul szolgáló növényzet eltűnése után aztán a betelepített halfajok is kipusztultak, s azóta  a vegetáció lassan ismét megerősödik. A Belső-tó ma kedvelt horgászterület.
 A Belső-tó partján egykor libákat legeltettek a tihanyiak, nemrégiben pedig egy kisebb szürke marha gulya került a tó déli oldalán húzódó legelőre. Az állatok ide telepítése több célt szolgál. A régi magyar háziállatok megőrzése éppúgy feladata a természetvédelemnek, mint a vadon élőké. Gazdaságossági, termelékenységi szempontoknak ezek a régi fajták már aligha tudnak megfelelni, megtartásuk mégsem öncélú, ezek a háziállatok is évszázados alkalmazkodás eredményeit hordozzák magukban.

Képesek voltak fennmaradni és hasznot hajtani a legmostohább körülmények között. A magyar szürke szarvasmarha a rossz minőségű legelőkön, többlettakarmány nélkül, teljesen rideg tartásban is életképes, téli táplálékát akár a hó alól is kikaparja. Mindezek miatt kiválóan alkalmas felhagyott legelők visszaállítására, elgyomosodott, vagy éppen savanyú füvű lápterületek kezelésére. A tó nyugati partjáról nézve régmúlt időket idéz a táj: a magyar szürke gulya mögött a Bencés Apátság kettős tornya, melynek képe szélcsendes időben visszatükröződik a vízen. A szürkemarhák szépen kezelik a számukra bekerített legelőt, azon egész évben rövid, de sűrű a fű. Itt volt hát az ideje a másik fontos gyeplakó, az ürge visszatelepítésének. A munkára 2003 nyarán került sor, az akkor kihelyezett 220 pédányból mostanra több ezres kolónia fejlődött. Az ürge a rövidfüvű gyepek lakója, s fontos szerepet tölt be az ilyen élőhelyek életében: járataival lazítja, átforgatja, átszellőzteti a talajt, javítja annak vízellátását. Táplálék-állatként meghatározó a szerepe olyan ragadozómadarak fennmaradásában, mint a kerecsensólyom vagy a parlagi sas. Ezek a madarak ugyanis, ha tehetik, főként ürgével táplálkoznak. Képek

 

A Kiserdő-tető

A félsziget központi részén, a Külső- és a Belső-tó között emelkedő kalderaperem-maradvány. A vulkáni működés során létrejött bazaltsziklákat a későbbi földmozgások kibillentették eredeti helyzetükből. A szél a puhább kőzetanyagot elbontotta, a szilárdabb kötőanyagú rétegek azonban ellenálltak a pusztító erőknek. Igy jöttek létre az itt látható "szélmarta sziklák". A hegy tetejét sziklagyep és pusztafüves lejtősztyepp borítja, oldalain cserszömörcés - molyhos tölgyes bokorerdő fut körül. Összel festői látványt nyújtanak a vörösre színeződő cserszömörcék, háttérben a Külső-tóval. Képek
 

A Külső-tó

A Külső-tó a félsziget egykori vulkánjának főkráterében keletkezett, erősen feltöltődött, sekély tó, a tengerszint felett 116 m magasságban. Az 1800-as évek elején levezető csatornákat ástak, hogy a tó vizét az Aszófői-séden keresztül a Balatonba vezessék. A lecsapolt területet kaszálóként hasznosították.1976-ban az akkori természetvédelmi hatóság vette át a terület kezelését. A levezető csatorna lezárásával ekkor kezdődött meg a tó eredeti állapotának visszaállítása.

Az azóta eltelt három évtized alatt a vízi növényzet teljesen visszatelepült, s megjelentek a vizes élőhely jellegzetes állatfajai is. Gazdag a vízhez kötődő rovarvilág, különösen sok ritka szitakötőfaj találta itt meg életfeltételeit. Nagyszámú kétéltű és hüllő él a tóban, a mocsári teknős (Emys orbicularis) állománya kiemelkedő. A madarak közül a nyári lúd (Anser anser), a bölömbika (Botaurus stellaris)  vagy a barna rétihéja (Circus aeruginosus) hoszabb ideje költ itt, az utolsó évtizedben pedig nagytestű gémfélék - a nagykócsagok (Egretta alba), vörös és szürke gémek (Ardea purpurea, A. cinerea), bakcsók (Nycticorax nycticorax) nagy költőtelepe jött létre. Képek

 

Az Óvár

A félszigetet keleti oldalról határoló markáns gerinc, a Balaton felé néző festői bazalttufa-alakzatokkal, tetején fut végig a Balaton-környék legszebb vaskori földsánc-maradványa. Az egykori földvár maradványai közelében un. pannon-gyepek találhatók, bennük tavasszal a hangyabogáncs (Jurinea mollis), a nagy pacsirtafű (Polygala maior)  és a  tavaszi hérics (Adonis vernalis) csoportjai, ősszel a csillag gerebcsin (Aster amellus) lila virágtömege díszlik. Itt él a hazánkban csak két helyen előforduló nyugati ajtóscsiga (Pomatias elegans) is.
Az Óvár keleti oldalán a 20 méter magas bazalttufa-sziklába vájt barlangok sorozata húzódik, ezek az un. Barátlakások. Egykor azok a bazilita szerzetesek készítették és lakták, akiket I.András királyunk felesége hozott magával a Kijevi Nagyfejedelemségből,  Kr.u. 1050 körül. A cellacsoportokból ma már csak három látható, a többit az 1952. évi sziklaomlás betemette. 1994-ben a sziklafalat és a még meglévő cellákat stabilizálták, helyreállították. Az egykor itt élt szerzetesekről kapta nevét a félsziget egyetlen felszínre bukkanó rétegforrása, a közeli Orosz-kút. (Ma gyakrabban használják a Cyprián-forrás elnevezést.) Képek

A Lóczy Lajos sétaút

A Tihanyi-félsziget legszebb helyeit, látnivalóit keresi fel sorra a zöld "T" turista-jelzésű Lóczy Lajos sétaút. Induló pontja a Sajkod melletti Apáti-templomromnál van, innen az Apáti-hegyen, a Nyereg-hegyen és a Csúcs-hegyen keresztül a Szarkádi-erdőbe, majd a Gejzírmező és az Aranyház érintésével az ősközségbe vezet. Onnan a Kiserdő-tető - Óvár - Barátlakások útvonalon a tihanyi hajóállomásra visz. A sétaút természetesen szakaszonként, részletenként is bejárható, a mellékelt térkép segít a csatlakozópontok megtalálásában.
A félsziget természeti értékeit képzett vezetők segítségével is megtekinthetik, szakvezetett túráinkról és erdei iskolai programjainkról a 30/382-7243-as, és a 30/491-0073-as telefonszámokon érdeklődhetnek, illetve jelentkezhetnek be. A túrák és programok során a Nemzeti Park munkatársai mutatják be a félsziget történetét, élővilágát, természeti és kultúrtörténeti értékeit.


A területen tartózkodásuk alatt kérjük a következőket betartani:
Gépkocsijukat hagyják a településen található parkolókban!
A településeken kívül csak a kijelölt útvonalakon haladjanak!
Semmilyen módon ne károsítsák a természeti értékeket, ne szedjenek virágot,
ne gyűjtsenek köveket, állatokat!
Ne szemeteljenek : a feleslegessé vált papírt, hulladékot, műanyag palackot vigyék magukkal
a településen kihelyezett szeméttárolókig!


Ha mindezt betartják, örömmel fognak ide visszatérni.